Maximalista! Vagy csak annak látszik?
A gondolataiddal játszik
Szüntelenül megtéveszt
Elfojtott vágyakat ébreszt
Elmondja, hogy ki vagy
S hogy ki minek tart
Tiszteled, s felnézel rá,
Tudod, minden zsákutca végén ott áll
Nem magáért, érted!
Pedig néha ő is téved
Elismeri, s továbblép
Sok a probléma, mi rá vár még...
Oldja őket szüntelen
Senki észre nem veszi
Majd rájössz hirtelen
Mi az, mi benne rejlik
Feltűnik tán benned is ott van
A felszínre kéne hozni
Ez az, mire szükséged van
Ez lenne, mi megmozdít.
Talán özönvizet áraszt
Vagy lavinát indít,
De megtalálnád a választ,
Mi újra meg újra magához hív.
Tudom, hogy érzed, hogy itt vagyok veled
Tudom, hogy látod, hogy érted élek
Tudom, hogy nézed, ahogy szenvedek
Tudom, hogy várod, hogy vége legyen.
Tudom, hogy TE később is aggódni fogsz értem,
S érzem, hogy tudod, hogy én is szeretlek téged!
Noycii
2008. február 03.
Utolsó kommentek