Give it all away

Lángol szemedben a szívedben gyúlt szikra,Senki se látja, az se ki szavaid isszaEgy látja csak, ki mindezt semmibe vesziTudatos-tudatlanság, nem tudja miért teszi... Menekül, hová tűz nem követhetitengerbe fúlván eszméletét visszanyeriRáébred egy elveszett álombanNem tud mit…

NEM Lezuhanok a padlóra újra,Már nem olyan kemény, szinte puhaFelkelek, s vissza se nézveeltűnök a múlt-messzeségbe.Bódító virág illat,mely mellett ha elhaladok, épp úgy izgat,ironikus kérdésként, mi adottItt fontos vagyok? Fénylik sötét szívemCsillog a jég…

Nyílt tengeren találkozik két hajó,Megállnak egymással szemben,Napsugár tükrözik a szemedben...Megcsillan benne a remény fénye,Mi szenvedéllyel tölti szíved.Majd jön egy nagy hullám,Szívedbe markol durván...Elönti a fedélzetet,Eláll tőle a lélegezteted...Nem tudod, mi…

Közöny érzete szorítja lelkedet;Talán azt érzed mostValami meghalt bennedMindez kiöli belőled a szót.Hiába jönne annyi mindenCsak nézel össze-visszaFigyeled, mi folyik ott bent,De az ajtót senki ki nem nyitja!A kulcslyuk pedig túl kicsiBefelé hiába lesnél,Mégse látszik…

Előjön a ködből. Világítanak a szemei. Morog és támadni készül. Megremeg bennem az elfojtott lélegzet és ledermedek.Átfut az agyamon a tegnap reggeli finom érintés, a kéz, ami épphogy hozzámér miközben átadja a már-már mámorosan illatozó kávét. A tekintet, ami búcsúzik.…