Eltűnök lassan a forgatagban
Nincs kiben megtaláljam önmagam
A tükröket mintha összetörték volna
Megbabonázták mindet, más néz belőlük vissza
Torz arcképek mindenütt
Üres belül mindenük
Üvöltenek, s a zajban
Nem hallom saját magam
Menekülnék, de hova? kihez?
Ki az aki megértené mindezt?
Aki látja, miként tűnnek el
És változnak át, hogyan épülnek fel
A hazugságaik, amikkel próbálnák elfedni önmaguk.
Fölösleges, szemük úgyis elárulja a bánatot.
Nem akarok üvegvilágban élni
Fel kéne már valahogy ébredni
Álom álom után, és végül utolér
a magány, csak üldöz, s ha elér
addig fojtogat, míg el nem szédülök
s lassan beleveszek a forgatagba, megrémülök
küzdeni kell, harcolni vele
de mit tegyen az kinek nincs fegyvere?
Keressen valakit, akinél van egy torz tükör
És talál egy valóságot ami annyira nem gyötör
Ha viszont harcolsz, akkor légy önmagad
Mert.....miért is?
nyina
Utolsó kommentek