A Te Világod
Összeolvad minden
zsibbadsz, érzed itt benn
Körbe-körbe forog, s látod
Ahogy magad mögött hagyod az egész világot.
Messze jársz, nade hol is vagy?
Lényegtelen, csak ragyog a nap.
Most elérheted az álmaidat,
Hisz lassan sötétedik, a csillagok ragyognak
Ez a hely csodás, nézed a Holdat,
Erről eddig miért nem szóltak?
Hazug, s bolond mind,
Mindenki, ki óvva int,
Nem érthetik mivan itt, itt benn
Ahol körbe-körbe forog, s összeolvad minden.
Képtelen ez az érzés
Érzed te is, anélkül hogy kérnéd
Eljön az éj, állsz a Hold alatt
Még szerencse, hogy mindig ott a holnap
Esély arra, hogy menekülj,
De a bolond, folyton ellenszegül
Nem hallottad még? A remény a gyilkos.
Megkínoz, megöl, aztán új áldozatot fog.
Nem érdekel se halál, se élet?
Csak akkor fog ha az akit féltesz...
...meghal.
Mindazoknak akik egyszer már elkéstek.
Felkelt, és borzasztóan zavarta ahogy a nap a szemébe süt. Megfordult, és a fejébe nyomta a párnát. Aludt volna még, de nem hagyta senki. A nap is zaklatta, alattomos kis sugaraival, melyek átsomfordáltak a függöny résein, de leginkább az idő volt az ami nem hagyta nyugodni.Az idő, amely sürgette, nógatta egyfolytában, most is ott loholt a nyakában. Mennie kellett. Felkelt az ágyból, ami nyomban kihűlt. Felöltözött, és futva elindult.Nem késett el. Épphogy. A fiú már ott várt rá, várta, hogy magyarázatot kapjon mindenre.El kellett mondania miért hagyta cserben. Hebegett-habogott, szavai összeakadtak ahogy ki akartak törni ajkai fogságából, s közben a szeme lassan könnybe lábadt.Összerezzent, a szavak mind kizuhantak, és a kétségbeesett némaság kúszott elő helyettük.Nem bírt többet szólni. A könnycsepp végig csorgott arcán, ahogy a fiú szemét kémlelte.Aztán a fiú elnézett. Nem nézett oda, míg meg nem hallotta, hogy a könnycsepp milyen súllyal koppan a padon, mily nehéz érzésekkel van tele.Ránézett a lányra. Szemei könnypatak mögül könyörögtek a bocsánatáért.Aztán a fiú felállt és elsétált.
Nyina
Egy kicsit régebbi, mint az előzőek, de azért fölteszem :)
Kincs
Csöppnyi titok szívemben
az idő szalad
álom és képzelet,végtelen
csak az emlék marad
képtelen vagy másnak adni magad.
Míg éjre éj jön, és napra új nap
emlékedet örzöm,remegek
Lesz-e még valaha tiszta lap
félelem és érzelem, miért nem feledek?
Feledni lehet-e egyáltalán érzéseket?
by:Nyina
Ősz van, hullanak a levelek,
eső esik, potyognak a könnyek
Fekszem az ágyamban, nézek ki az ablakon
Itt legyél most velem, csak azt akarom!
Esik a hó, a könnycsepp megfagy,
Várom a tavaszt, mi fagyos szívet olvaszt.
Ha majd újra nyílnak a kertben a virágok,
Gyere velem, fedezzük fel együtt a világot!
Szökjünk el, járjunk végig minden utat,
Menjünk, bármerre amerre a szívünk mutat,
Felejtsük el a múltat,eltűnünk innen, messze-messze,
Mindenki ezt tenné, ha lenne egy csöppnyi kis esze!
De mi a szívre hallgatunk,elfelejtjük az érveket
Így hagyjuk elrepülni az éveket
És ha majd egyszer visszanézünk
Büszkék leszünk, hogy nem hazugságban éltünk!
by: Nyina
Egyszer egy csendes éjjelen,
Ha már csak a Hold világít,
Eljössz majd értem, érzem.
A szenvedély még elvakít.
Ne gondold, hogy könnyen szabadulsz
Szerinted te nem szeretsz?
Ha ezt hiszed, magadnak is hazudsz.
Bármit teszel, kellek Neked!
Mégis hol van az a szikra
Én már régóta várom
Minden úgy tűnik, mintha...
Addig, amíg a fellegekben járok...
Aztán egyszer csak elillan
Eltűnik, s nincs többé,
Pedig szívemben még ott vagy!
Hiányod engem öl még...
by: Noya
Ami megmozdítja e tollam a papíron
Egy lány, kinek történetét most röviden leírom.
Magányos a szíve, de nem azért mert kéne
Nem kéne, de ez a szerelem meséje.
És nem azért mert nincs körülötte ember
Csak pont az nincs, kinek ő nem kell.
Így hát a magány börtönébe zárkózik,
Inkább, mint hogy hagyja: bántsák mások is.
Őriz téged, mert miért is ne?
Ha túl hamar elenged, tán végleg elveszítene.
Csak szenved csendben és vár, ne vedd észre (vagy épp de?).
Lehunyja a szemét, és álmodik hogy végül eljössz-e érte végre.
Végül rádöbbensz, rájössz, eléri,
Szívedet olyannyira megkísérti,
Hogy végül a térded is beleremeg,
Ahogy felfogod mekkora erőt rejt a szerelmed.
by:Nyina
Throw this flower
You will never follow her
She wishes upon a star
Why are you so far?
She's thinking of that kiss
That you will never miss
You left here this love
Broke her open heart.
After this rain, should be a rainbow
But I can't find a way out of the shadow
It seems that you could easily do it
You had your chance, you blew it
Now I'm sitting under this willow tree
Will you ever follow me?
Halacska úszik a vízben
De jaj a tenger nem nyel el
Mert a tenger messze van innen
Csak az akváriumot fedezheted fel!
Noyacica irománya, aki tudja miről szól, érti....:)
Látod, milyen édes az érzés,
Izgalom, s nyugalom: ez kell még.
Zavaros út, mit megteszel
Ez az, mit régóta keresel.
Rátalálsz, elengeded, s újra
Győzni akarsz, visszatérni az útra!
Sehogysem érted az egészet,
Alattad repülnek a fényévek,
Végtelenként úszol most az égben.
De hiába is akarsz leszállni,
Itt most tudatod, mi irányít!
Ellenkezned nem érdemes,
Te vagy, kinek mindez kellett.
Illatok, s színek kavalkádja
Lelked, békéjét már alig várta.
Amit látnod, s hallanod kellene,
Mintha mind hamis lenne.
Istent kéred, hogy segítsen,
De ne légy buta, Isten nem ért meg!
Íme itt egy csöppnyi szonett Nyináltól, sálálálálá :) most boldog vagyok, ha minden igaz, boldogabb művek következnek...legalábbis úgy néz ki! :D voálá
Elkezdődött, már nem hagyhatjuk abba
Most már el kell merülnünk a mámorban
Itt már senki nem lehet az aki veszt
Úgy sem menekülsz, ott leszünk megint
Kezdjük el mikor senki nem lát
Csak nyugodtan feledkezz bele
Mikor a vágy már így zaklat
Ne nézz rám mindennek te vagy az oka!
Egy újabb kis szerzeményem, remélem tecceni fog nektek... :)
Ehh, igen ez egy vers Noycitól. Asszem az első mély-érzelmes cucc. Vagy csak próbált az lenni. Ez a kis iromány egy elég uncsi órán kezdődött. Aztán ide jutott, erre az oldalra, hogy akit érdekel, el tudja olvasni...ha gondolod irj kommentárt...birom a kritikát.
Tedd Meg!
Privetik!:) azaz hellóka :)
Nos, ezt a blogot, azért nyitom, hogy legyen hely az én kis szösszeneteimnek (más néven irományaimnak), és drága Noyám szösszeneteinek is néha néha.
Szóval máris ittvan egy, kezdésnek megteszi:
Utolsó kommentek