Ami megmozdítja e tollam a papíron
Egy lány, kinek történetét most röviden leírom.
Magányos a szíve, de nem azért mert kéne
Nem kéne, de ez a szerelem meséje.
És nem azért mert nincs körülötte ember
Csak pont az nincs, kinek ő nem kell.
Így hát a magány börtönébe zárkózik,
Inkább, mint hogy hagyja: bántsák mások is.
Őriz téged, mert miért is ne?
Ha túl hamar elenged, tán végleg elveszítene.
Csak szenved csendben és vár, ne vedd észre (vagy épp de?).
Lehunyja a szemét, és álmodik hogy végül eljössz-e érte végre.
Végül rádöbbensz, rájössz, eléri,
Szívedet olyannyira megkísérti,
Hogy végül a térded is beleremeg,
Ahogy felfogod mekkora erőt rejt a szerelmed.
by:Nyina
Utolsó kommentek