Ehh, igen ez egy vers Noycitól. Asszem az első mély-érzelmes cucc. Vagy csak próbált az lenni. Ez a kis iromány egy elég uncsi órán kezdődött. Aztán ide jutott, erre az oldalra, hogy akit érdekel, el tudja olvasni...ha gondolod irj kommentárt...birom a kritikát.
Tedd Meg!
Miért maradtam magamra?
Csak rosszat okoztál nékem.
Menj most hát utadra, s hagyj,
Míg van elég erőm élnem…
Mit kaptam tőled nem kértem,
De adtál, ha nem is kellett.
Hogy miért tetted, nem értem,
Mégis ettől nehéz nekem!
Leírhatatlan mocsok ez,
Ellene nem is tehetek,
Ezt kell magammal cipelnem,
Te vagy csak, ki véget vethet.
Gyere hát értem, vigyél el,
Ne most legyél gyáva alak.
Mit hátrahagytál, végezd el,
És menj, többet ne lássalak!!!
Utolsó kommentek