Anyád, apád itt hagyott a világra
gondolták, majd rátalálsz az utadra
hát kurva nagyot tévedtek
mert a helyzet egyre rosszabb lett;
csapódtál, ahova csak lehetett...
Majd egyszer jött egy társaság
azt hitted ez örök barátság.
Csak néha kértek pénzt, és ritkán vertek,
majd elvették, amidet csak lehetett
de folyton megígérték: ilyen többet nem lesz!
Mégis jött a következő alkalom
vérbe fagyva hagytak ott egy padon...
Jött a fény mi felemelt egy pontra,
amit úgy hívnak, a mennyország pokla.
Most már onnan nézel a világra
látod testvéreid tiporni a sárba
könnyes szemekkel ülnek várva
egy emberre, aki látja mi folyik a világba
figyeli és javítja a hibákat
ha nagy szarba vagy, kirángat,
ha éhes vagy, enni ad, és iskolába járat.
Majd közli, hogy meg kell fizetned az árat:
vannak csomagok, adj el egy párat
hogy ha nagy gáz van, te legyél kit bezárnak.
Érzed, hogy ebből baj lehet,
de vigyáznak rád, meg kell tenned
hiába is érzed a veszted
két dolgod van: teríteni, és csöndbe kell lenned!
Egyszer csak jön egy nagy balhé,
eladják a házad bagóér,
„védelmezőid” mind eltűnnek
neked kéne megoldani az ügyet
honnan szerezz ennyi füvet?
Más pénzéért saját bizniszt kezdesz,
de tizenöt ember a nyakadba liheg;
lesik minden lépésedet,
nyakadhoz tartják a saját késedet...
Biztos ilyen út volt,
mit anyád neked gondolt?
Nem! Csak egy nem kívánt átok,
mit a jó Isten te rád kirótt,
mit a sors neked szabott...
noyciii
Utolsó kommentek